Majdaneki koncentrációs tábor (Konzentrationslager Lublin)
A tábor a Főkormányzóság (Generalgouvernement) lublini körzetének (Distrikt Lublin) székhelyén, Lublin városi járás (Stadthauptmannschaft Lublin) határain belül a Majdan Tatarski kerületben helyezkedett el.
1941-től az SS irányítása alatt álló hadifogolytábornak (Kriegsgefangenenlager der Waffen-SS) építették. Csak 1943. február 16-án nevezték át hivatalosan koncentrációs táborrá. A háború alatt 250 ezer foglyot és hadifoglyot befogadni képes komplexumot terveztek felépíteni, de a tervet nem sikerült megvalósítani.
A tábor parancsnokai sorrendben a következők voltak: Karl Otto Koch SS-Standartenführer (1941. augusztus – 1942. augusztus), Max Koegel SS-Obersturmbannführer (1942. augusztus – 1942. november), Hermann Florstedt SS-Sturmbannführer (1942. november – 1943. november), Martin Weiss SS-Obersturmbannführer (1943. november – 1944. május), Artur Liebehenschel SS-Obersturmbannführer (1944. május – 1944. július 22.). 1943 februárjának közepétől a tábor autonóm részét képezte a túszok részére fenntartott tábor (Aufgangslager der Ordnungspolizei in KL Lublin).
Az első transzport 1941 októberében érkezett Majdanekbe, és mintegy 2 ezer szovjet hadifogolyból állt. 1942-ben főleg lengyeleket és zsidókat irányítottak a lágerbe. 1943-tól lengyelországi börtönökből, főkormányzósági utcai razziákból, a megszállt szovjet területekről kerültek Majdanekbe az emberek, valamint a Zamość vidékéről kitelepített személyek. 1943 decemberétől más koncentrációs táborokból érkeztek ide fogolyszállítmányok. A tábor működésének idején lengyelek alkották az összes fogoly 38 százalékát. A foglyokat munkaosztagokban foglalkoztatták, ezek száma elérte a 200-at.
1941-1942-ben a tömeges kivégzésekben a beteg szovjet hadifoglyok vesztették életüket. 1942 áprilisában akciót hajtottak végre mintegy 2 ezer lengyel zsidó megsemmisítésére, 1943. november 3-án az „Erntefest” (Aratóünnep) akció keretében legyilkolták a láger összes zsidó foglyát. 1942 őszétől a foglyokat gázkamrákban ölték meg (összesen hét volt belőlük). 1942 közepétől a táborban krematórium működött, amelyben elhamvasztották a meggyilkoltak holttesteit. A foglyok holttesteit – ugyanúgy, mint Bełżecben, Sobibórban és Treblinkában – máglyán is égették. Megszervezték a tábor tagozatait a Kraśnik melletti Budzyńban, Lublinban a Lipowa utcában, Puławyban, Radomban és Varsóban, a Gęsia utcában.
1944 tavaszán megkezdték a foglyoknak más, főleg a Birodalom területén található lágerekbe történő evakuálását. 1944. július 22-én a láger beszüntette működését, egy nappal később pedig elfoglalta a Vörös Hadsereg.
A táborban mintegy 150 ezer fogoly fordult meg. 80 ezer fő vesztette életét, közülük 60 ezren zsidók voltak.